Szintin

Szintin
IUPAC-név	1′-metil-1,1′:2′,1′′-terciklopropán
Más nevek	1-metil-1,2-diciklopropilciklopropán
Kémiai azonosítók
CAS-szám	93223-46-2
PubChem	519050
ChemSpider	452765
SMILES CC1(C2CC2)C(C3CC3)C1
InChI 1/C10H16/c1-10(8-4-5-8)6-9(10)7-2-3-7/h7-9H,2-6H2,1H3
InChIKey	GTKAAVZEFUFXDD-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C10H16
Moláris tömeg	136,23 g/mol
Sűrűség	0,851 g/ml
Forráspont	158 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szintin a szénhidrogének közé tartozó szerves vegyület, összegképlete C₁₀H₁₆. Rakéták hajtóanyagaként alkalmazták. Négy sztereoizomer keveréke (lásd alább). Sűrűsége 0,851 g/ml, forráspontja 158 °C. A három erősen feszült ciklopropángyűrű miatt képződési entalpiája nagyon pozitív: Δ_fH°(l)= 133 kJ/mol (980 kJ/kg, az izomerek keverékének átlagértéke), ami égése során plusz energiaként szabadul fel. A hagyományos szénhidrogén hajtóanyagokkal – például az RP-1-gyel – szemben előnyös tulajdonsága nagyobb sűrűsége, kisebb viszkozitása és nagyobb fajlagos égéshője.

A Szovjetunió, majd Oroszország használta a Szojuz–U2 rakéták hajtására az 1980-90-es években. Először a Szovjetunióban állították elő az 1960-as években, tömegtermelése a 70-es években indult be. Többlépéses eljárással gyártották a könnyen előállítható acetil-ciklopropánból:

A Szovjetunió szétesése után gyártása – a szintézis költséges volta miatt – leállt.